Idézetek a Szent sóvárgás című könyvből
F.Baader : " Amikor a bukás vagy a hitszegés a szeretetbevalóban betőr még akkor sincs minden elveszve , ha a kiengesztelődés a hitszegést már magában a bukásban vagy a bukás után nem szünteti meg. Ez a kiengesztelődés a megtörtént rosszat egymagában nem teszi ismét jóvá , nem köti össze ismét a szétszakadtat vagy az egymástól elfordulót, hanem csak akkor, ha az ember a kiengesztelődés fájdalmát ( ami itt egyúttal a halálnak és születésnek fájdalma) szabadon magára veszi, a romlottat megjobbítja és a szétszakítottat erősebben összeköti, miként a kiengesztelődött barát vagy szerető mélyebben bensőségesebben és oldhatatlanabbul egyesülnek, mint bukásuk előtt.
A fiú, a Nap és engesztelés szavak gyöke azonos. Krisztus meghalt a kereszten , mondja Eckhart Mester,"ezzel békét és engesztelést hozott Isten és közöttünk." A szövegben tett megjegyzés alapján különbséget lehet tenni egy kiengesztethetetlen és egy kiengesztelhető (időbeli) bukás vagy hit, szószegés között. A kiengesztelhetetlen bűntett tudniillik centrális irányba tőr, tehát teljes és nyílt szembenállás. Ellenben a nem teljes szembenállás, a téves irányulás rögtön körözni kezd, időbeli, visszavezető mozgása ismét átfordul, s ebből az időfogalom és a restauráció azonossága kitűnik.
Amíg ugyanis a jól használt idő, amely még nem teljes irányulás a centrumra teljessé válik, s ezalatt a téves engedetlenség mradéktalanul kimerül, a rosszul használt idő a jóra való téves irányulásban merül ki és az engedetlenség a centrummal szemben teljes és nyílt lesz."