Van az a szállóige, miszerint, mindenki azzá válik, ami ellen harcol. Ez pontosabban ( tehát közelebb a forráshoz) úgy hangzik, hogy az ember nem tud kívűl nem az ellen menni, aki belül nincs valaki (de ki?) ellen. Egyszerűen lehetetlen az, hogy amíg belül mániákusan viszonyul valaki a valóság egy szegmense területéhez ( márpedig ez alól kivétel nincs), azzal kűzdeni valója van egész életében , mindaddig, amíg ezt önmagán belül a mértékre állítja. Az egyetemes minőségre és arányra. Érdemes abbahagyni az ellenségképzelgést.

Tehát, akinek a személyisége például a szabadságot mániákusan hiányolja, annak azzal lesz dolga , az ilyen fajta helyzetekbe keveredik, harag tőlti el ahányszor azt érzékeli, hogy akadályozva van a szabadságában. (valaki miatt persze) Valójában nincs akadálya annak, hogy elkövesse a hibáit, amit a rabságérzete diktál. Ő mégis azt látja, hogy más miatt szenved. Mindaddig, amíg fel nem ébred , magára nem ébred, hogy nincs külső ellenség, saját fókuszán szükséges állítania, mert el van mozdulva valamelyik irányba. Valójában a szabadság rabja mindaddig, amíg abban az illúzióba van ragadva, hogy a kötöttség akadály. Azért is szokták mondani, hogy a Vizöntő konstellációban levő karmikus nehézségekkel küzdő ember vagy az Uránusz által jelzett erőt zavarosan átélő ember könnyen villámsúlytott lehet, vagy áramütött. Ez azért van, mert kívűl is az lehet, ami belül. Fizikaliag se véletlenül földelnek le valamit, vagyis kötik a földhöz. Mert ez mit jelent tulajdonképpen? Azt , hogy rögzitik a csapongásra hajlandó energiát. Nem hiba az, hogy ilyen a természete., ezzel a sajátossággal bír eredendően. A baj akkor lehet, ha ez nincs keretbe fogva. A lázadás a Vizöntő természete, nem tud nem lázadó, forradalmár lenni. Ezzel nincs baj. A baj onnantól fogva áll be, ha önnön maga ellen lázad, vagyis az értékek ellen és hamis értékeket kezd diktálni. Ez olyan, mintha az eredendő életfenntartó erőknél jobbat akar, mert ő azt ki tudja találni.- ezt képzelteti magával. Amit a maga torkán gyömöszöl le, azt másokén se nem tudja nem legyömöszölni.

(Mindennel így van ez : aki fél, az félelmet ,gyengeségett áraszt és ijeszt, aki irigy, az irigységet áraszt és irigyel, stb)

Egyik nap láttam egy szinészt a szabadságról beszélni. Teljesen világos , hogy a szabadság rabja. Az egyeduralomból nem enged. Nem tehet róla. Egyszer magához tér. Vagy nem.

Mániák sokfélék vannak. Egyénre szabottan. Ahogy az előző bejegyzésben értekeztem róla, belül zajlik a változás. Az embert elnyelik a mániái lassan és biztosan, ha hagyja. Ha nem teszi meg, hogy önmagát felülvizsgálja, nem találja meg a sugallatait és így lassan felőrlik őt.

Tehát az ember tényleg azzá válik, ami ellen kűzd. Itt a másik példa a feminista eszme. Hamis eszme. Már jól el van terjedve , megfertőz ez az eszme -belülről- minden férfit és nőt, aki hagyja magát, aki lefekszik ennek a hamis eszmének. Nagyon sokféle alakban (sugallatban) fordul elő.

Az, hogy valakik egybegyűlnek egy eszme zászlaja alatt, az még nem biztos, hogy életteremtő eszme. Ameddig az a főeszme, hogy kívűlről befele keletkeznek a problémák és mindig valaki más a hibás a saját hamis eszméjéért, addig a problémák csak cizellálódnak, megoldások helyett. Látszik jól, ugye, hogy már hol tartunk férfi és nő elképzelés kapcsán. Már van szakállas nő és borotvált férfi. Már a szemet veri ki , hogy merre zajlik a változás.

Hol a hiba? Belül, az eszmék, az elképzelések , a mindent szabad rémeszméjénél. Feminista férfi, a feminista nővel karöltve teszik tönkre egymást. Ahogy mondta valaki : egymás büntetései. Mindketten a fény ellen kűzdenek , miközben azt képzelik, hogy értelmes dolgot követnek el. Kioltják egymásban a fényt és persze, ez mindig fájdalommal jár. A környezetnek is, akit ér ennek az atombombának a hatósugara. A csalás és a hazudozás gyújtos azon a rengeteg hamis eszmén, amin ülnek azok az emberek, akik ezeket a hamis eszméket éltetik. Aztán nyomasztani kezdi őket (saját magukat) a sok hazudozás és jön a szikra. Bummmmm. A légnyomás elvisz mindent, amit addig felépítettek és a gyerekekbe is begyújtanak : így kell ezt.... légy egyeduralmi, mert az jó....ismerős nem? Ne legyen neked senkire se szükséged, mindenki hűlye, stb, stb nagy a golyók tárháza, amivel önelpusztitó lehet valaki. Csak akarnia és hinnie kell a marhaságokban, jó erősen.

Ezek csak a jéghegy csúcsa, a szemet kiverő folyománya. De van sok-sok apró , a mindennapokban ott levő eszmecsíra, ami mindig kinővi magát , mert táplálják. Oda se figyelnek mit táplálnak. Nem is tudják, mert nincs sorsképletük. Én se tudtam min ülök, amíg nem lett sorsértelmezésem.

Így megy tönkre minden, tehát. Ne legyenek illúzióink arról, hogy nem válhatunk önmagunk ellenségévé. Vagy ne tehetnénk azért, hogy elálljunk a hamis eszméktől.

Honnan lehet tudni, hogy hamis? Onnan, hogy zaklatottságot, irritáltságot, ingerültséget, betegséget, nyomorúságos lelkiállapotot , veszteségeket eredményez és egyéb negatív következménnyel és kísérettel jár. Mindig kilátszik a lóláb és bármennyire istenlábat erőltetünk rá, attól lóláb marad.

Ha nem oszlatja el valaki az illúzióit, majd eloszlatják azok őt. Nincs kivétel és nincs mentség. Ringatózhatunk a nyaraláson vagy ehetjük a cukrot, nem ér semmit. Elválhatunk, cserélgethetjük a férfit(nőt, szingliskedhetünk, haragudhatunk anyósra, férjre, feleségre, államfőre, pápára, stb, nem ér semmit. Etetjük a hűlyeségeket. Mert nem értjük a szabadságot. Hogy az felelősséggel együtt értelmezhető és önazonosság nélkül pusztán rabságban tartjuk magunkat és a szeretteinket is. Hiszen a lélek , a szellem nem tulajdon, nem lehet elélni senki elől és nem lehet rabigába fojtani.

Szokott fájni az is, amikor az illúziókat vakarja le magáról valaki. Mert túl összenőtt vele. Kettős fájdalom. Szenved a lélek és a szellem mert szorítja a hamis eszme, ami rá van húzva és szenved az ember, mert amit megszokott , nehezen válik meg tőle.Saját lelkét kell kiszabadítsa.

De ha sikerül, akkor azt jelenti meglátta az igazságot és le tud mondani a hamis eszmékről.

Ébresztő!